Isten szolgái, vagy a Sátán kutyái

A nagyböjti időszakban egyre hangsúlyosabban merül fel a sokat emlegetett kérdés: ki is az ember valójában?

Por és hamu lenne csupán?

Vagy talán Isten szolgája, esetleg a legjobb barátja? („Már nem mondalak benneteket szolgáknak … Barátaimnak mondtalak titeket.” Jn 15,15)

Vajon minden ember Istent szolgálja, s ezáltal érvényes rá Jézus kijelentése?

A kérdés megválaszolásához vissza kell mennünk az időben, egészen a teremtés kezdetéig. Az elmúlt évben, a nagyböjti idő kezdetén írtam erről egy cikket Térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban! címmel. A Sátán ármánykodása révén az első emberpár Isten elleni engedetlenségének (kicsit keményebben fogalmazva lázadásának) lehetünk itt a tanúi.

Ez az engedetlenség, ez a lázadás azóta permanenssé vált. Ádám és Éva gyermekeiről ezt írja a Teremtés Könyve:

„Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak. Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett, és lehorgasztotta fejét. Az Úr szólt Kainhoz: „Miért vagy haragos, és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell? Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: „Menjünk a mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte. Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: „Hol van a testvéred, Ábel?” Ő így válaszolt: „Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?” Erre ő ezt mondta: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről.” (Ter.4,3-10)

Döbbenetes leírás: Káin meggyilkolja testvérét, Ábelt!

Mi történt itt valójában?

Ábel azt tette, ami úgymond kedves volt az Úrnak, a Teremtő Istennek. Szeretetből mutatta be áldozatát, nyája legszebb bárányaiból. Ezért Isten kegyesen tekintett Ábelre. Kainról nem írja a Szentírás, hogy a termése legjavából mutatta be áldozatát. Kain áldozata csak kényszerűségből elvégzett tessék-lássék tevékenység volt. Az Isten iránti szeretet, és az Isten elleni lázadás szellemisége állt szemben egymással. A gyűlöletkeltő gonosz, és az Istenben bízó jóság kibékíthetetlen ellentétének lehetünk itt a tanúi. Mondjuk ki bátran: az Isten ellen lázadók a Sátán szolgái, akik bármilyen aljasságra (még a testvérgyilkosságra is) képesek.

Nem ugyanezt látjuk napjainkban is? A háborúk poklában sínylődő jóakaratú emberek szenvedik meg  a sátáni lázadók által létrehozott borzalmakat!

Egy évvel ezelőtt fogalmaztam meg ezeket a gondolatokat:

A luciferi megkísértés permanensé vált. A hatalomvágy, a mindentudás kísértése, az istenné válás gondolata az emberiség történetének legnagyobb tragédiája. A magukat istenként meghatározó ókori római császároktól kezdve az újkori tömeggyilkos diktátorokon át egészen napjaink Gender-idióta, háborús uszító politikusaival bezárólag.

Amikor az emberek elfeledték Istent, és anyagból (porból) élettelen bálványokat készítettek maguknak, amelyet istenként imádtak, a folyamatos sátáni befolyás tömegméreteket öltött. Mondhatnánk, hogy Lucifer, a Sátán, a Diabolosz, az örök lázító jó munkát végzett. Elfordította Isten teremtményeit az Alkotótól, sőt ellene fordította őket.

Ma már odáig jutottunk, hogy a Föld szinte minden kontinensén háborúk dúlnak, vagy háborús előkészületek zajlanak. Európában, a valamikori keresztény kontinensen a háborút éltető politikai erők kerültek többségbe. Istent kiűzték mindenhonnan: az iskolákból, a kultúrából, a közéletből, lassan a még megmaradt templomokból is. A jó szándékú népakarat mindenféle megnyilvánulása tiltó listára került. A bűnözés elfogadott, sőt támogatott cselekedetté vált. A köztörvényes (időnként terrorista) bűnözők felelősségre vonás helyett mentelmi jogot élveznek, sőt Európa parlamenti mandátummal jutalmazzák tevékenységüket (ld. Ilaria Salis terrorista piedesztálra emelését).

Eljutottunk odáig, hogy a normális ember ma a megbélyegzendő, „hivatalból” üldözendő kategóriába került. Európa államainak nagy részében Isten- és emberellenes kormányok vannak hatalmon. Drótón rángatott bábok, akik egy Isten- és emberellenes,- gonosz erők által rájuk kényszerített - programot hajtanak végre. Az ellenőrizhetetlen migránsok szervezett, tömeges Európába telepítése, az emberellenes Gender-ideológia erőszakos ráerőltetése a normális emberek társadalmára, a család, a nemzet, a keresztény kultúra nyílt támadása mind ezt szolgálja. Úgy tűnik, hogy ez a sátáni tombolás megállíthatatlan, a Gonosz azt csinál ezen a földön, amit akar.

Az utóbbi évszázadokban (és napjainkban is) az intézményesített kainizmus korszakát éljük (marxizmus, leninizmus, szocializmus, kommunizmus, fasizmus, kapitalizmus, imperializmus, liberalizmus). A megnevezések különbözőek, de a lényeg ugyanaz. Eltörölni a föld színéről az Istenben bízó embereket, nemzeteket (ld. Trianoni-diktátum, kommunista diktatúra, globalista-liberalista keresztényüldözés, stb.)

Nietzsche, ez a kereszténygyűlölő filozófus írta: „Isten halott! És mi öltük meg őt!”

Ez a valamikori katedrán álló filozófus (aki később megháborodott és a szifilisze miatt kialakuló agysorvadásban halt meg) dicsekszik azzal, hogy megölték (ők, az „Istengyilkosok”, a Sátán kutyái) Istent, a Szentháromság második személyét, Jézus Krisztust. Mégpedig gyalázatos kereszthalállal végeztek vele. Igen: ők ma is ezzel dicsekszenek. Egy dolgot azonban elfelejtett Nietzsche, és az ő szellemi utódai: Isten feltámasztotta Krisztust a halálból, és Isten ma is a teremtett világ ura, akinek az ítélőszéke előtt mindenkinek meg kell jelenni.

Nagyböjtben erre emlékezünk: Hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte: hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Ez a földi lét egy rövid zarándokút, egy iskola, egy önkéntes választási lehetőség: az örök élet és örök kárhozat között. Aki Istent szolgálja, az Isten barátja, az örök élet, az örök boldogság várományosa. Aki a Sátánt szolgálja, az a Sátán láncra vert kutyája, az örök kárhozat várományosa, a pokol leendő lakója. Egy józanul gondolkodó, értelmes ember legfőbb vágya nyilván az örök boldogság, az örök élet keresése. Ezt nem szabadna eltékozolni egyszeri, múlandó, hamisan csillogó földi aranyért, ideig-óráig tartó jólétért. Az emberi lélek Isten teremtménye, azt senkinek, semmilyen áron nem szabad eladni.

Erre tanít minket Krisztus, a megtestesült Isten Fia Nagyböjtben, és az év minden napján: azért jött el a világba, hogy „aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”

Erre kaptunk mindnyájan meghívást: fogadjuk el szeretettel és köszönettel!

A.D.2026.02.20.©JóB

Hozzászólások